Iskolatörténet

A hosszúhetényi általános iskola rövid története

A bölcsőtől napjainkig

Hosszúhetény a Mecsek hegység keleti részén, a festői alakú Hármashegy és a Zengő déli lejtőin kialakult völgyben húzódik. A hegyek által védett, félárnyékba bújt falu a megye egyik legvédettebb, ősi települése. Kedvező természeti adottságai miatt már korán szállást adott az embernek.

Dombay János, egykori múzeumigazgató végzett itt és a szomszédos Pécsváradon, majd Zengővárkonyban értékes ásatásokat, amelyek azt bizonyítják, hogy a meleg déli Zengőalját sok évszázaddal ezelőtt elfoglalta az ember. Megtalálta itt a rómaiak, az avarok és a pannonszlávok (a pannonszlávoknak semmi közük a mai szlávokhoz, teljesen beleolvadtak a magyarságba, ahogy az avarok is) nyo mait. A honfoglaló magyarság hamarosan magába olvasztotta az itt élő lakosságot. Birtokba véve e területet, állattenyésztéssel, majd földműveléssel foglalkoztak. Mivel kezdetben számukhoz képest elegendő volt a terület, elsősorban a lankás, dombos vidéket száll ták meg, s csak a lakosság gyarapodásával kezdtek a völgyes, he gyes területekre behatolni.

A szervezett iskolai oktatás valószínű, hogy már Szt. István uralkodása alatt kezdődött, mivel a király minden monostorban iskolát létesített, és biztosította annak működését. A hosszúhetényi plébániatörténet iskolai vonatkozású feljegyzése először Varga Mihály nevét említi meg, aki a püspöki vizsgálati jegyzőkönyv szerint 1721-ben már mint öreg ember szolgálta az egyházat és a községet. Magas korára való tekintettel fel volt mentve ugyan a megyei, uradalmi és községi terhektől, nem kapott semmit a hívektől sem, csupán a temetésekért 12 magyar dénárt (temetés volt viszont bőven, mert ez időben volt a kolera- és diftériajárvány).

Az 1783-as visitáció szerint Vízi Imre volt a kántortanító, aki „… azon időben 40 éves volt, beszélte a latin és a magyar nyelvet.” A hosszúhetényi kántortanítói lakásról is az ekkor készült jegyző könyv tesz említést először. Eszerint a tanítói lakást és az iskola épületét a község emelte, mely „fagallyakból épült és sárral volt be tapasztva.” Király József pécsi püspök 1813-ban új iskolát és kántorlakást építtetett, amelyhez az összes anyagot a püspöki uradalom, a kézi munkát pedig a község lakossága szolgáltatta. Ebben az épületben volt a kántortanítónak 2 szobája, 1 konyhája és 1 cselédszobája. Az iskola egy tanteremből állt. (Az épület jelenleg Bocz Árpád, Iskol a u. 35. sz. alatti tulajdona.)

Az 1868. évi XXXVIII. törvénycikk előírta a 6–12, illetve 15 éves korig az elemi iskolakötelezettséget. Az új iskola építésére legalkalmasabb helynek a templom melletti telek bizonyult, ahol ekkor már egy jegyzői lakás állott, terjedelmes belsőséggel. A község – Kovács Zsigmond, pécsi püspök engedélyével – 1873-ban eladta a régi tanítói lakást, iskolát és telket, s megkezdte az új Iskola építését.

1912 szeptemberére, az iskolaév megkezdésére felépült a negyedik tanterem. Közben a község Nemes Jánost a második tanítói és segédkántori állásra megválasztotta, melyet rövid időn belül az egyház is megerősített. Az 1913-as évben megalakult az iskolai könyvtár. 1931-ben Nemes Jánost nevezték ki az iskola igazgatójává. Nagy ambícióval az iskolán kívül is széleskörű népművelői feladatok megoldásán dolgozott. A tanulói létszám növekedése miatt ismét napirendre kellett tűzni a tantermek számának gyarapítását. A tanítók iskolán kívüli munkái közül messze kiemelkedik Nemes János néprajzkutatói és gyűjtő tevékenysége. Kezdeményezésére az 1930-as évek elején megalakult a Polgári Olvasókör, majd a Faluszövetség. Hamarosan a tűzoltótestület titkárává választották, a későbbiekben pedig községi képviselő is lett. A hosszú téli estéken összegyűlt fiataloknak színdarabokat tanított, melyeket népes közönség előtt be is mutattak.

Az iskola, lévén a falu egyetlen nagyobb középülete, a II. világháború alatt többször szolgált különböző nemzetiségű katonák szálláshelyéül. Megfordultak itt magyar, német, orosz és bolgár katonák is. Ilyenkor természetesen szünetelt a tanítás. 1945 februárjában sikerült két tantermet helyreállítani, és így a 80-100 gyermekkel megindulhatott a tanítás. A következő két évben az általános iskola fokozatos kiépítése, továbbfejlesztése volt a fő feladat.  Az általános iskolák 1945. évi létrehozása, majd az 1948. évi államosítás után a háborús veszteségek pótlása nagyjából befejeződött, s az 1949/50-es tanévvel országosan új fejlődési szakasz kezdődött a közoktatás terén.

1947-ben indult az első hetedik osztály 36 tanulóval, és 1948-ban pedig az első nyolcadik osztály 37 tanulóval. Az 1948/49. tanévben lényegesen megnőtt a tanulói létszám, 369 fővel kezdték meg az új tanévet. Nemes János 1953-ig dolgozott az iskola igazgatójaként, ekkor idős korára való tekintettel lemondott beosztásáról, és igazgató-helyettesként dolgozott tovább. Feladatkörét Szabó Károly vette át. A meglévő tantermek nem tudták befogadni a meg növekedett számú tanulócsoportokat, így az alsó tagozaton bevezették a délelőtt-délután váltakozó tanítást. Amikor már ezzel a módszerrel sem lehetett megoldani a tanteremgondokat, ún. szükségtantermek kialakítására került sor. így tanulócsoportokat helyeztek el a Kultúrház emeleti termében, (a Füredi-házban, Fő u. 162.), majd a Fő u. 166. sz. alatti tanácsi épületben. Az igazgató és helyettese munkáját növelte, hogy a területi közigazgatásnak megfelelően még négy tagiskola irányítása is a feladatkörébe tartozott. Ezek voltak: Zobákpuszta (1–4. osztály), Kisújbánya (1–8. osztály), Püspökszentlászló (1–8. osztály) és Martonfa (1–4. osztál). Szabó Károly 1965-ben eltávozott az iskolából, és helyére Varga Gyula került az igazgatói munkakörbe, akit 1970-ben Dallos Nándorné váltott fel.

1974–75-ben a Baranya megyei és a Községi Tanács támogatásával (több mint egy millió forint) korszerűsítették a régi iskolát. Parkettázták és nagyméretű ablakokkal, új ajtókkal látták el a tantermeket, az eddigi szénfűtést olajtüzeléssel váltották fel, kicserélték az elavult bútorzatot, és a tantermek elé zárt folyosót építettek, az életveszélyes tetőszerkezetet kijavították. Az új iskola megépítése több évtizeden keresztül váratott magára. Az első ütemben – 1978–1980-ig 17 millió költséggel (az egész állami beruházás volt, nem helyi költségvetésből kellett finanszírozni) fel épült: hat tanterem, könyvtárterem, természettudományi előadó, műhelytermek, szertárak, előkészítők, öltözők, napközis terem, étkező és konyha a szükséges raktárakkal, előkészítőkkel, mosogatókkal, nevelői szoba és igazgatói iroda. 1988-ban Dallos Nándorné nyugdíjba vonulása után Gerencsér Lászlóné lett a művelődési központ igazgatója. Ugyancsak ebben az évben vezették be első osztályban a német nyelv oktatását. Mivel az óvodában már folyt ilyen tevékenység, így az általános iskolában hasznosan építhettek a már meglévő ismeretekre. Az alsó tagozathoz hasonlóan a felső tagozat szaktanárai is – akik fiatal, jól felkészült, kezdeményező nevelők – több új pedagógiai eljárást indítottak útjára: pl. a „Lantos-féle” rajztanítási koncepciót, a technika tanterv módosítása stb.

1990-ben régi-régi vágyunk teljesült. Altorjai József vezetésével – aki a komlói zeneiskola igazgatója volt –, megalakult az ifjúsági zenekar. 1995-ben ismét megváltozott az igazgató személye. Barkó László lemondott, és helyére Radó Zoltánnét nevezték ki, aki Gerencsér Lászlóné mellett már igazgatóhelyettesi feladatokat is ellátott.

1995. június 24-én a névadó személyét illetően a képviselőtestület és a tantestület úgy határozott, hogy az általános iskolát, művelődési házat és a könyvtárat magába foglaló ÁMK Hosszúhetény egykori szeretett igazgató-tanítójának, Nemes Jánosnak a nevét viselje.

2005-ben 250 milliós címzett, belügyminisztériumi támogatással lehetővé vált az intézmény bővítése, felújítása. Megépült egy gyönyörű könyvtár a hozzá kapcsolódó aulával, emeletráépítéssel négy tanterem kialakítására került sor, valamint a földszint bővítésével két tanterem és zsibongó csatlakozik az épülethez. Megújultak a vizesblokkok, korszerűsítették a fűtési rendszert. 24 géppel modern informatika terem kialakítására is sor került. Az építkezés jelentős minőségi változást eredményezett mind az oktató-nevelő munka, mind pedig a szabadidős tevékenységek szervezése terén. 2015-ben a KEOP-pályázat keretében az épület külső szigetelése, a fűtés és világítás korszerűsítése zajlott. 2016-ra megújult a tornaterem.

Az iskola tanulólétszáma örvendetes emelkedést mutat az utóbbi években. A városok közelsége ellenére, a szülők ragaszkodnak az iskolához, az óvoda után kevés kivétellel hozzánk íratják be a gyermekeiket. Egyre inkább jellemző, hogy a városokból fogadunk bejáró tanulókat. Az általános iskola 8 évfolyamos, a tanulócsoportok száma 16. Az iskolában német nemzetiségi nyelvoktatás zajlik első osztálytól kezdve, ezt az oktatási formát a tanulók közel fele választja. A sajátos nevelési igényű tanulók integrált oktatását, valamint a beilleszkedési, tanulási nehézségekkel küzdő tanulók fejlesztését is ellátjuk.

 

 

Az oldalt készítette:
www.weblapok-olcson.hu